Paris

I love Budapest. How much? As the song goes: “As for me / ‘Pest is my Paris”. That much.

Why compare BP to the French capital?

Because Paris is not a city. It is The City. It was what New York wants to be centuries before New York, it is Rome with the ruins still standing.

It is hard to visit Paris for the first time. You have already been there through novels, poems, paintings and chansons, through photos and movies. And not just by French authors. Here, in Hungary, our twentieth century poetry was filtered through Paris. We had Ady, who let the Autumn sneak into that city, we had Kosztolányi, who loathed it until the first kiss. So you don’t visit this city. You just return to it.

And boy, how did we return! After high school, we spent a summer in Paris. It was the first city I get to know by feet. We get up early, walked, and wouldn’t stop until dusk. One baguette and the cheapest Camembert was enought fuel most of the days. (We were too young/poor/afraid to drink in the daylight for the wine). We’ve walked through Kertész’s Paris, Toulouse-Lautrec’s Paris, La Haine’s Paris, all the museums from the Louvre to the Pompidue center, the banks of the Sein, and the streets, oh, the streets…

(From another perspective, we just did what tourists do in Paris.)

Paris is also very un-Parisien for me: it was there where I first read the Lord of the Rings, and first fell in love with Petri’s poetry. They will play a great role in my life, and I received it from you, Paris.

So far all of this is about a relationship with a city or, more precisely, the relationship with the idea of the city. You need a closer relationship? Last Friday three of my cousins was on the streets of Paris. When you are living there, it could happen. (They are fine.)

So when you ask why Paris, this is my reply.

It is not about numbers. One victim would be too much. It is not because the people here worth more – they are not. It is because the target was Paris. You could see the same reaction if they blowed up the Eiffel Tower withouth any casualities. (I don’t want to belittle the fact that the real victims were the humans who lost their life or lost their relatives.)

Still, it is true that I care more about Paris than many other places. I bet you have your own Paris, maybe not in France, maybe not in Europe. I don’t claim that my relationship with the city could be compared to someone’s who is living there. But still, last week it was my Paris that was attacked.

Három hónap a klíma ellen

(Csatlakozva a tízmillió geopolitikai szakértőhöz)

Három hónapunk van arra, hogy megoldjuk a klímaváltozást.

Na jó, annyi idő alatt nem lehet megoldani, de kezdjük az elején.
A klímaváltozás nehezen megfogható dolog, pláne egy olyan országban, ahol egy ideig még pozitívan jövünk ki belőle. Enyhébb tél, melegebb nyár – nehéz eldönteni, hogy időjárásról vagy klímaváltozásról beszélünk. Mármint napi szinten, pláne úgy, hogy megoldást keresünk rá, mert az egyetlen (rossz) megoldás az, hogy hamarabb kapcsoljuk fel/le a klímát.

Sokkal megfoghatóbb dolog, ha van egy klímaváltozás által katalizált konfliktus, aminek hála egy régió káoszba fordul. Mármint megfoghatóbb, ha az innen menekülők megjelennek a határon.

Ilyen lehetőséget még nem nagyon kapott Európa, az Európai Unió. Lehetőséget, mert így-vagy úgy, de választ kell adnia, ráadásul nagyon gyorsan, hiszen decemberben-januárban két oldalon nyitott sátrakba nem terelhetsz be senkit.

A gyors válaszokból (legyen az a fordítsunk vissza mindenkit, vagy fogadjunk be mindenkit most azonnal, hogy az erőszakosabb megoldásokat ne is említsem) nem nagyon számíthatunk jó megoldásra.

Úgyhogy előállt egy érdekes helyzet: középtávú megoldás kell, és egységes, európai megoldás kell. Mindkettő ritka, mint a fehér holló.

Úgy kell befogadni egy hatalmas embertömeget, hogy felkészülünk: sokáig maradnak. Még akkor is, ha a végső céljuk (célunk) a hazatérés.

Nagyon jó példákat látunk, mi történik, ha csak a minimumot adjuk meg az újonnan érkezőknek. Ennél tovább kell menni.

Németország megnyitotta egyetemeit. Ez a jó irány, ez lenne egy méltó európai válasz.

Nyelvoktatás, anyanyelvi ismeretek, diplomahonosítások. Jogos a kérdés: jó, de miért ők kapják, nekünk, akik végig itt voltunk, miért nem jár? (Miért “csak” ugyanennyi jár, miért jár kevesebb, stb.)

Azért, mert máskülönben egy változatos tömegből gyúrunk egy elégedetlen csürhét.

És azért is, mert rettegsz. Ha szuperkatonát látsz minden fáradtan érkezőben, ha azt hiszed, olyan fontos vagy, hogy fel fognak robbantani, ha attól tartasz, Európa lecserélhető, akkor ezt kell tenned.

Így tudnánk megmutatni, hogy Európa, az európai gondolkozás életerős alternatíva. Ha pedig nem az, akkor felesleges minden színjáték, amivel azt akarjuk eljátszani, hogy a kontinens, az EU, a “keresztény gyökerekre épülő” nem haldoklik.

Apropó, keresztény gyökerek. (Nem megszólítás.) Ez ismerős?

“29. Ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vígadjak.
30. Mikor pedig ez a te fiad megjött, a ki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot.
31. Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd!
32. Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott.”

Hogy nézne ki egy középtávú megoldás Magyarországon? Mi lenne, ha a ne-gyere-be és a húzz-nyugatra-minél-gyorsabban helyett így néznénk: a következő években itt lesz nekünk százezer ember. Ezeknek gyors lakás kell (lehetőség az építőiparnak), kellenek magyar-mint-idegennyelvi tanárok, a gyerekeknek iskolák stb. Ez már önmagában rengeteg új munkahelyet jelent. Magyaroknak. Ugyanakkor rövid idő alatt az “ingyenélőből” dolgozót lehetne faragni.

Pénz persze kell hozzá – de jobb befektetés, mint újabb 21 magyart hazacsábítani Londonból. És csak kis részét kellene a magyar költségvetésből kigazdálkodni.

És hogy a 100000 sok vagy kevés? Sok, nagyon sok. De ha túl kevés emberre készülünk, akkor az eredmény egy túlterhelt, magába roskadó rendszer lesz. Viszont ha ennyire felkészülünk, akkor nem lesz humanitárius katasztrófa a kétszer annyiból sem.

Hónapokon belül itt a tél, és addigra Európának ki kell találnia, milyen megoldást tud kínálni. Bízom annyira a kontinensben, hogy ez egy jó megoldás lesz.

Hogy visszakanyarodjunk a klímaváltozáshoz: ezért kritikus ez a három hónap, mert Európa megkapta az esélyt, hogy egy látványos problémára látványos választ adjon, egy olyan választ ami nagyon sokba kerül az egész uniónak, de el tudjuk róla hinni, hogy vállalható, tisztességes, emberi áldozat.

És ha ez megtörténik, akkor talán van remény, hogy a klímaváltozás ellen is képesek leszünk egységes lépéseket tenni, olyan lépéseket, amik többek, mint széndioxidkvóták ide-oda tologatása és szomorú bólogatás a konferenciákon, ahova repülőgépek röpítettek. Lépéseket, amiket meg kell tenni, még akkor is, ha rövidtávon sokba kerülnek.

Kaptunk egy esélyt, hogy hosszú távra gondolkozzunk.

Egy FB bejegyzés és két év

2013 őszén, talán hat vagy hét év után hazalátogattam Magyarországra.

És nagyon élveztem.

Például végre el tudtam jutni egy BP Science Meetupra személyesen. Máig emlékszem, milyen lelkesen utaztam a négyeshatoson, de nem azért, mert ez olyan különleges lelkesedés lett volna. Hanem ezért. (A szöveg aznap este készült, feltettem a FB-ra, változatlanul másolom be.)

Az öröm gyilkosai

Ma, este hét, 4-6-os.
Nincs tömve a villamos, szellős, két megállóval korábban leszállt egy hajléktalan, az állapot csak látszott a ruháján, nem érződött (ez fontos lesz).
Az ajtó melleti széken fáradt, de jókedvű kislány (talán 9-10 éves, legyen C., mert nem így kezdődött a neve), mellett anyja, hátán a lány táskája. Beszélgetnek, mi történt, mit kell csinálni a közelgő pingpongverseny kapcsán. Ja, a lány tejeskávébarna.
Én melletük állok, a nem nyíló ajtónál, kifele fordulok és olvasok. Hallom, miről beszélgetnek.
C.: Anya, mikor lesz a születésnapom? Harmincnyolc nap múlva?
Anya: Várj, kiszámolom!
Ajtó nyílik, felszállnak. A hátam mögül férfihang:
Férfihang: Fú, milyen szag van itt!
Hatásszünet.
Férfihang: Ja, már értem.
Mire megfordulok, már csak egy kopasz tarkót látok, ahogy a többi fej fölé magasodva nyomul befele.
És hallom a csendet mellőlem.
Anya: … Negyven nap.
C.: …
Anya: Kislányom, mi van?
C.: … semmi.
Anya: Mi történt?
C.: Semmi.
Anya: Kislányom, neked szóltak be azok a srácok?
C.: …

Látszott, hogy mindketten pontosan tudják, mi történt. Hogy nem most történt ilyen először.

Nem tudom, hogy mit tudtam volna mondani a két nagydarab huszonévesnek, ha feléjük fordulva állok. Valószínűleg ugyanúgy hallgattam volna, mint ahogy hallgattam háttal, és ahogy hallgatott mindenki körülöttem.
Nem tudtam mit mondani a lánynak. Hazudjak a szemébe, hogy ne izguljon, nem lesz több ilyen? Mondjam meg neki, hogy nincs szaga, hogy magyar gyerekként ugyanolyan illata van, mint bármilyen más vele egykorú magyar iskolásgyereknek, akik Budapesten él, és magyar ételeket eszik? Ő tudja a legjobban.
Végül leszáltam, nem mondtam semmit. Még most sem tudom, mit mondhattam volna, mit lehet ilyenkor mondani?
Csak azt tudom, hogy most, négy órával később is ideges vagyok, pedig nem nekem szóltak be, nem sokadszorra szóltak be.

Úgyhogy kedves C., harmincnyolc vagy negyven nap múlva legyen egy nagyon gyönyörű születésnapod, és sok gyönyörű születésnap után reméljük olyan lesz ez a város, hogy a legmagasabban hordott kopasz fejek is fogják majd, hogy beszólni egy kislánynak, akinek az évei száma fele, kilói száma pedig ötöde az ő legénnyi húshegyüknek; egyáltalán, beszólni reflexből, gondolkozás nélkül, csak hogy fájjon: nem emberhez méltó.”

Tegnap pedig megjelent az Indexen ez a képriport.

És két arc nagyon ismerős volt. Vajon pingpongozik-e ilyen névvel valaki ma, Budapesten?

A világ kicsi.

Újabb érdekes adat #01

(Nagyon nem januárban akartam elkezdeni, de hát csak ne csússzon még egy-két három hónapot, hogy ne tűnjön újévi ígéretnek.)

Előszó-féle
Szóval 2014 április 11-e óta használom az Evernote-ot, egészen pontosan a web clipperét. Ha szembejön valami a neten, ami érdekesnek tűnik, akkor egy kattintás, és elteszem későbbre. Az első kivágás az egyik kedvenc Morijama Daidó képemmel indul: a Kóborkutyával, ebből az esszéből.

veszettkutyaDaidó Morijama: Kóbor kutya (Miszava, Aomori, 1971)

Azóta napi rendszeresével mentem el az érdekes cikkeket, a lehető legfapadosabb módon: címkék, könyvtárak nélkül. Az eredmény egy kihelyezett memória, egy szűkebb net, ami egyrészt feldobja a sima google kereséseket, másrészt visszakereshetővé teszi azt, amit fontosnak tartottam. Arra gondoltam, hogy érdemes lenne hetente szemlézni, egyrészt hogy én is jobban lássam, mit olvastam, másrészt talán másnak is érdekes lehet. Minden héten szerdától keddig begyűjtött linkek, minimális kommentárral.

2014 december 31. – 2015 január 6.

Aláfestő zene: W. Marx David, aki többe között a nagyszerű Néojaponism oldal bloggere japán ösztöndíja során egy hónapig csak földimogyorókrémes kenyereket evett, a spórolt pénzből bevásárolt több kilónyi bakelitet, majd New Yorkban sibujakei-DJ lett. A linkelt mix ennek az időszaknak mintegy összefoglalója, kommentárral.

Még zene: a vs.hu éves listája, meg ugyanez az Indextől.

És akkor a cikkek.

Biokert statisztikákkal. A mezőgazdaságról/önfenntartásról vitatkozók kedvenc teremsportja, hogy mekkora területen lehet megtermelni az éves szükségletet, és pontosan mennyi az annyi. Paul Alfrey a Balkán Ökológia Projektben nem töltötte tétlenül az évet. Hatvanhét négyzetméter, száz kiló paradicsom, hat kiló bazsalikom, 37 kiló zöldbab, tíz kiló cukkini, és tizenkét kiló sütőtök – mindez nyolc hónap alatt, 24 óra és ötven percnyi munkával. Permakultúra és exceltáblák – tökéletes kombináció.

A technológia túloldaláról meg Andrew Pollack beszél, egészen pontosan arról, hogy hogyan kerülik meg a szabályozást azok a növényi géntechnikusok, akik a növény saját génkészletével játszanak.

A termelésről meg térjünk át a fogyasztásra. Egy ragyogó cikk arról, hogy érdemes sörtkóstolni – érdekes módon a sörkóstolás kultúrája, nevezéktana alulfejlett a borhoz képest, pedig legalább ugyanannyi játék van benne – ebbe a nyelvbe, világba vezet be Julia Herz, különös tekintettel a sör-étel párokra.Még mindig alkohol: ahol az alkoholt tiltják, kisebb kockázatot jelent a drog, és ennek következményei vannak.

Az evés terén az origós Gilicze Bálint hozott össze egy nagyszerű, humort sem nélkülöző (néhol túladagoló) longreadet, talán az egyik legjobb bevezetőt az etikus öléshez, amit magyarul eddig olvashattunk. Itt meg egy youtube videó a cikkben is idézett Dr. Temple Grandintól (vágóhíd, ennek minden következményével). Tudtátok egyébként, hogy a youtubeon már a hullamerevségről is találunk ismeretterjesztő videót? (Csak két perc! Meg akarod nézni!)

Még evés: nagyon érdekes látni, hogy hogy változik az amerikai konyha – például lehet, hogy a legújabb ajánlásokba beépül a menük környezeti költsége is (mellékszál: mennyivel elegánsabb ez, mint egy tiltólista)  A PBS új sorozata nem csak főzőshow, hiszen ugyanannyi figyelmet kap az étel mögött álló ember, legyen termelő, szakács vagy rákhalász.

Ugyanez itthon: a hvg-nek van egy nagyszerű Életbűvészek cikksorozata, ennek legfrissebb részében Sinkó Borival, a Hokedli (ötlet)gazdájával beszélgetnek.

Végül mégiscsak evés, de most éppen minket esznek – vagy mégsem? Érdekes cikk a Gangesz emberevő teknőseiről.

Nyelvi blokk:

A latin nyelvű Asterix óta imádom azokat a latinosokat, akik őszintén hisznek abban, hogy a nyelv oktatása minden jó alapja – most éppen Skóciában próbálják növelni a tanulók számát.

Ez egy fél éves blogbejegyzés, az Adobe és a Google Source Han Sans fontjáról. Különös aktualitását az adja, hogy a Google még mindig nem képes kezelni az 19660-as számú hibát. Vagyis azt, hogyha angol nyelvű telefonon nézel japán szöveget, akkor azt kínai karakterekkel kódolja. Annak ellenére, hogy maga a cég külön kifejlesztette az ellenszert (a fenti fontot), használni nem akarja.

Volt még természetvédelem is, egy jó (hosszú) Darvas cikk, egy szerintem jó Jávor interjú (egyszer látni szeretném, élőbeszédben hogy hangzik a hiperhivatkozás), illetve megint megtudhattuk, hogy a fukusimai sugárzás elérte az amerikai partokat, de ez csak arról szól, hogy milyen jó mérőműszereink vannak.

(Szerintem Jevgenyij Moroz minden cikkét be fogom linkelni, most például az internet igazi ellenségéről beszél.)

Várólista 2015

A nyers lista, rengeteg olyan könyvvel, ami valamikor réges-rég félbemaradt.

1. Andrez Bergen Tobacco-stained mountain goat
2. The Forest Unseen David George Haskell
3. Heartwood Freya Robertson
4. The Barrow Mark Smylie

5. Arctic Rising Tobias S. Buckell

6. The Goblin Emperor Katherine Addison

7. Evolution in a toxic word Emily Monosson
8. Three parts dead Max Gladstone
9. Prince of Thorns Mark Lawrence
10 震える牛 相場 英雄

11. 屍者の帝国 伊藤 計劃、 円城 塔

12. Cyclonopedia: Complicity with Anonymous Materials  Reza Negarestani

13. Kalevala (Szente Imre fordítása)

14.  華竜の宮 上田 早夕里

15. ジェノサイド 高野 和明

16. Tainaron Leena Krohn

17. Michael Cisco The Traitor

18. We, the Children of cats Tomoyuki Hoshino

19. Biopunk: Stories of the far side of research

Kedvenc színed?

Nem tudom ti hogy vagytok a motorcsónakversenyekkel.

Nekem elég volt annyit tudnom róla, hogy olyasmi, mint az F1, csak jobban fröcsköl és szorosabb kapcsolatot ápol az alvilággal.

Mostanában viszont minden reggel-este a metró előtti két óriásképernyő egyikén motorcsónakverseny-reklám megy. Tényleg kedvcsináló, talán azért, mert motorcsónak nincs nagyon benne. Macskanő viszont…

Készülni így készült:

(Pirosmacska szerepében Vatanabe Naomi.)

A csónakosok korábban is macskás irányban tapogatóztak, bár inkább a cuki mint a batmani irányban (Minami Akina hat színben):

És a többi…

Még hogy a macskák nem szeretik a vizet…

2003-2013

Könyvemet ajánlom az Őstől Valóknak, a Gyűlöletek Urának, Humwawának, kinek orcája zsigerek halma, kinek lehelletében a ganéj bűze és a halál parfümillata száll elő, Sötét Angyala mindennek, mit megemésztünk, s mindennek, mi elrohad , Bomlás Ura, és Eljövőknek Fejedelme, ki a suttogva süvítő déli széllel szárnyalsz, Pazuzunak, Lázak és Járványok Urának, a Négy Szelek Sötét Angyalának, ki rothadó genitáliák közül éles fogad közt vonyítva sújtasz le városainkra, Kutulunak, az Alvó Kígyónak, a megidézhetetlennek, Akhkharunak, ki az emberek vérét szívod mióta azokban felébredt a vágy, hogy emberré legyenek, Lalussunak, ki az emberek földjén kísértesz, Gelalnak és Lilitnek, nektek, kik a férfiak ágyában lakoztok, s kik gyermekeiteket titkos helyeken szülitek evilágra, Addunak, a viharok korbácsolójának, ki fényességgel töltöd meg az éjszaka egét, Malahnak, Bátorság és Merészség Fejedelmének, Zahrimnak, kinek száma pedig huszonhárom, s ki természettől idegen módokon öl, Yahrimnak, harcosnak a harcosok közt, Itzamnának, Korai Ködök és Záporok Szellemének, Ix Chelnek, a Hajnal-harmat-fogó-pókhálónak, Zuhuy Kaknak, a Szűz Tűznek, Ah Dziznek, A Fagy Mesterének, Kak U Pacatnak, a tűzben tevőnek, Ix Tabnak, kötelek és hurkok istennőjének, önakasztottak patrónusának, Schmuunnak, a Csendesnek, Ix Tab ikertestvérének, Xolothnak, az alakot nem öltöttnek, Újjászületés urának, Aguchinak, ejakuláció mesterének, a falloszformájú Ozirisznek és Ámonnak, Hex Chun Channak, a Veszélyesnek, Ah Pooknak, a Pusztítónak, az Ősöregnek, és a Csillagbestiának, Pánnak, pániknak istenének, az oszlás és üresség névtelen istenségeinek, Hassan i Sabbahnak, aszaszinok urának.

Minden írnoknak, művésznek, és varázslat útján járóknak, kiben a fenti szellemek manifesztálódtak.

SEMMI SEM IGAZ. MINDENT SZABAD.

(Avagy same, same, but different.)